A boldogság irányjelzés a keresők számára
“A szellemi keresést hagyományosan egy úthoz, utazáshoz vagy kockázatos vállalkozáshoz hasonlítják. Sajnos a tapasztalatlan kereső gyakran felkészületlenül, a szükséges eszközök nélkül vág neki a nehéz útnak. A hétköznapi világban számos óvintézkedést teszünk. Biztonsági övet használunk, beoltatjuk magunkat a fertőző betegségek ellen, és elfogadjuk, hogy elővigyázatosságra van szükségünk, és el kell hárítanunk bizonyos veszélyeket. Az óvatosság tehát a józan belátás eredménye, és nem a félelem terméke. Akkor lehetünk körültekintőek, ha tudjuk, milyen csapdákat kell elkerülnünk. Ha könnyű volna elérni a megvilágosodást, mindennapos jelenségnek számítana. Statisztikailag azonban ennek az esélye kevesebb, mint egy a tíz-millióhoz.
A keresők körében elterjedt vélekedés, hogy csupán két lehetőség közül választhatunk: vagy megvilágosodunk, vagy az ego szenvedéssel teli kelepcéjében rekedünk. Valójában minden előrelépés új örömökkel és a tudatosság növekedésével jár, ami ugyan a tudati skálán csak néhány ponttal magasabb érték, ám ez a növekedés logaritmikus, ezért a korábbinál jóval nagyobb örömöt és összhangot hozhat.”
“A szellemi keresők meghökkentik a világot azzal, hogy valamilyen megfoghatatlan, belső hívásnak engedelmeskedve készek mindent feladni. De a szellemi irányultságú egyén céljai nem érzékelhetők, ezért a hétköznapi világ számára úgy tűnik, hogy az illetőnek elment az esze, megőrült vagy megpróbál „elmenekülni a valóság elől”. A családtagok és a barátok dühösek lehetnek és neheztelhetnek rá, amiért látszólag elhagyta őket, és elutasítja azokat a célokat, amelyek eléréséért a világ küzd. Felháborítónak vagy akár sértőnek is tűnhet, hogy lemond a ki-váltságokról, a pénzről, a hatalomról és a rangról. A hívő egyszerű, anyagiasságtól tartózkodó életformát választ, így aztán korábbi társai szerint megint csak „megszökik a felelősség elől”.
“Egy gyermek a programozatlan tudat ártatlanságával születik, de aztán a számítógép hardveréhez hasonlóan módszeresen szoftvereket táplálnak bele, amelyek a társadalomtól származnak. Ennek a rendszernek van azonban egy szembe-tűnő és igen komoly hiányossága. Nem táplálják bele az új szoftverek igazát vagy valótlan állítását felismerő programot, vagy nem áll rendelkezésre! (Ez sokban hasonlít egy számítógépes vírusra.) A gyermek ártatlanul elhisz mindent, amit mondanak neki. Védtelen tudata így ki van szolgáltatva az általános tudatlanságnak, félretájékoztatásnak és megtévesztő hit-rendszereknek, amelyek az elmúlt évezredben megmérgezték az ember boldogságra irányuló képességét.”
“Az öröm és a boldogság valójában abból ered, hogy ráébredünk létezésünkre a jelen pillanatban. Mindig bennünk születik meg az öröm, még akkor is, ha valamilyen külső esemény vagy szerzemény ad rá alkalmat. Az idő egyetlen pillanatában sem létezhet olyasmi, amit gondnak neveznek. A boldogtalanságot az idézi elő, hogy kilépünk a Most valóságából, és megalkottunk egy történetet a múltból vagy a jövőből, amelynek – mivel ezek egyike sem létezik – nincsen valósága.”
“A tanító feladata abban áll, hogy a szavakkal ki nem fejezhetőt felfogható formában tolmácsolja, a forma nélkülit a formával fejezze ki, és megpróbálja elejét venni a lehetséges félreértéseknek. Bár világi értelemben a tanító többé már nem „gondolkodik”, a tudás, amellyel a végtelenül szubjektívet érthető kifejezésekké fordítja le, az ő adománya, és voltaképpen a Szentlélek egyik feladata.
A bölcs szavak nélkül is szolgálja követőit, mert a megvilágosodott tudat a saját rezgésének frekvenciáját viszi át az emberi tudat mezejére.”
részletek: R. Hawkins: A valódi én hatalma
Facebook Comments